Történet

 
A Rám-szakadék kialakulása

 A mintegy 1000 méter hosszú Rám-szakadék Dömös felett, a Három-forrás-völgy középső harmadában fekszik, és két helyen is elágazik. A szakadék maga egy vulkáni eredetű, nagyjából észak-déli irányban futó, andezittörmelékes breccsába mélyült szurdokvölgy. Falain a 15 millió évvel ezelőtti vulkáni tevékenység nyomai tanulmányozhatók. A miocénben a területet sekély tenger borította, amelyből szigetként emelkedtek ki a vulkánok. A rendkívül heves kitörések során a láva mellett dácitos, andezites vulkáni por és törmelék került a felszínre, majd a tengerbe. A robbanások a kráter falából is hatalmas darabokat szakítottak le, amelyek a forró porral keveredve létrehozták a ma látható szerkezetet, amelyben akár két-három méter átmérőjű tömböket is feltárt az erózió.

A következő évmilliók során a hegyek fokozatosan kiemelkedtek, és a felszíni hatások – szél, víz, hőmérséklet - következtében lepusztulásnak indultak. Az összegyűlt csapadékvíz pedig mély völgyet alakított ki a hegyoldalban. A puha tufában magas, függőleges falak, a víznek ellenálló keményebb lávarétegeken pedig zúgók, és vízesések alakultak ki.

Összeszűkülő sziklafalai olykor merőlegesek, de befelé dőlő falak is vannak. Mélysége több helyen meghaladja a 35 m-t, míg fenékszélessége helyenként a 3 m-t sem éri el. Folyamatosan változik napjainkban is a Rám-szakadék, köszönhetően az eróziós és a talajképződési folyamatoknak. A mederben állandóan csörgedezik a víz, amely hóolvadáskor és nagyobb esők idején patakká duzzad. A patak vízgyűjtő területe viszonylag kicsi, így a kora tavaszi hóolvadás, valamint a nyári záporok okozta árhullámok nem tartósak. Ennek ellenére egész évben van víz a szurdokvölgyben, amely egyrészt a völgy nevét adó Három-forrásnak, másrészt a szurdokvölgy oldalában eredő vizeknek köszönhető. A Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei biztosítják a turistaút járhatóságát, felszabadítva az ösvényt az időnként feltorlódó hordaléktól és a bedőlt fáktól.
 
Érdekességként megemlíthető, hogy a Rám-szakadék felső végénél több száz m2-es suvadások figyelhetők meg, ami a talajrétegek egymáson való elcsúszásakor keletkezik. Ez a lejtviszonyok mellett a vastag agyagos termőrétegnek, illetve a forrásokból eredő vizek állandó áztató hatásának az eredménye.
 
 
Dömös története

Régészeti feltárások tanúsága szerint Dömös község és környéke az őskortól kezdve lakott volt. A kezdetleges életforma kőszerszámait, a bronzkor eszközeit, tárgyait éppúgy meglelték a kutatók, mint a római kori őrtorony és téglaégető kemence maradványait. Az avar és honfoglalás kori temetők jelzik, hogy a terület jó adottságai, a vadban gazdag erdők, a patakok, s a Duna védelmező és tápláló közelsége folyamatosan lakhelyet biztosított az embereknek. A folyó túloldalán emelkedő Szent Mihály hegy barlangjaiban aszkéta bizánci remeték éltek a XI-XII. században.

A Dunakanyar által körülölelt erdős hegyvidék, a Pilis, a honfoglalástól kezdve a fejedelmek, majd Árpád-házi királyaink családi birtokterülete volt. Ennek emlékei az Árpád-várnak nevezett magaslaton felfedezhető földvár sáncmaradványai, és az utóbbi évtizedekben napvilágra került középkori altemplom. Dömös nevének és az itt álló királyi palotának legkorábbi, eredetiben fennmaradt írott emlékét Szent László királynak egy 1079-ben „a dömösi kúriában” kelt oklevele őrizte meg. A XIV. századi Képes Krónika több ide kapcsolódó eseményről is részletesen beszámol. I. Béla királyra itt omlott rá a trónépítmény 1063-ban, majd itt vakították meg az általa 1107-ben alapított monostorban Álmos herceget és kisfiát, a későbbi II (Vak) Béla királyt. A tatárjárás idején valószínűleg felégették a palotát és a prépostságot, de csakhamar újjáépülhetett. A díszes épületeket a török rombolta le Visegrád és Esztergom elfoglalásakor az 1500-as évek közepén. A falu azonban megmaradt. Egy 1570-ből származó török adókönyv (defter) név szerint megőrizte a lakosokat, és említi az Ali birtokában lévő „rossz malmot”, mely ma is áll, az iskola mellett. A királyi építmények maradványait, a faragott köveket templomépítéshez használták fel a XVIII. század közepén. Csak a „dömösi oszlopfő” néven ismert gyönyörű kőfaragvány maradt fenn, ma a Nemzeti Galéria kőtárának dísze. Másolata a községháza nagytermében látható.

A hegyes-völgyes vidéken a kőbányászat, az erdőgazdaság és a hajózás adott munkát az embereknek. A háztáji termékek eladása és a turizmus népszerűvé válása segítette a falu megélhetését a XX. században. A táj ihletet adó szépsége neves képző- és zeneművészeket vonzott ide, így alakult meg a művésztelep. A dömösiek szívesen befogadták a lengyel menekültek egy nagyobb csoportját 1939-ben, akiknek hálából emelt emlékoszlopát rendszeresen megkoszorúzzák a katolikus templom melletti kertben. Manapság a történelmi emlékek és a természeti adottságok nyújtotta lehetőségeket szeretnénk minél jobban kihasználni, fejlődést biztosítva az itt élőknek, és szép élményeket kínálva az idelátogatóknak.
 
/K. Pastinszky Krisztina/
 
 
A Szentfa kápolna története

 „1885 május első vasárnapján történt, hogy a Dömös háta megett levő gyönyörű völgyben, a patak partján két libapásztor kis leányka egy szép fiatal bükkfa alatt üldögélve reggelit edegélt, egyszerre szép kék fényesség támadt fölöttük, a kis lánykák ijedve tekintettek föl a fára és csodák-csodája, a fa derekán tündöklő fényesség közepében a boldogságos szűz Mária képét látták ragyogni, jobb karján a kisded Jézust tartva fényes koronával fejeiken. A kis lánykák többeknek elmondták. Erre több asszony kiment a csuda esetet megnézni és ők is látták a fényességet több ízben megjelenni a szűz Mária képével. Ez idő óta a jó dömösiek minden este, a szomszédos falvakból pedig szombatonként seregestül mentek a szent fához, de már a távolabbi vidékekről is megjelent egy-egy búcsús tömeg, és a mai nap már rendes búcsújáró hely...” Az események krónikása Bagó Márton budai nyomdász, aki „A dömösi csodafa” címmel jelentette meg füzetét még a csoda évében. A továbbiakban leírja, hogy a jelenés fájának kérgén világosan kirajzolódott a Madonna alakja, és ahogy távolodott a szemlélő, úgy nőtt a kép. Csodás gyógyulások híre egyre keresettebbé tette a helyet. Végül már annyi zarándok jött a faluba, hogy nehezen tudták a községben fenntartani  a rendet. Nedeczky Gáspár akkori plébános, és Dömös helytörténeti írója így tudósít a búcsújárás beszüntetéséről: „1887. április 23. estve kijött az alszolgabíró hat csendőrrel, és kivágták a szent-fát, mely már két éve az ámítások és a csodás jelenetek színhelye volt, éppen azon órában jött Ipolyszakálasról egy nagy menet, midőn a rendcsinálás történt...” A nép emlékezete azonban megtartotta a csodás eseményt. Évtizedekkel később újra felépítették a kápolnát, oltárát virágokkal díszítik, környékét rendben tartják. Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén, itt gyűlnek össze a hívők szabadtéri szentmisére a patak partján, a forrás mellett.

A Pilist – szent királyok lakóhelyét és a pálos szerzetesek elvonulásának színterét – szentnek tekintették. A kutak és források tiszta, éltető vize az anyaföld ajándéka, a „szentkút” erőt adó, kitüntetett hely. Ezért keresik fel manapság egyre többen, a nemcsak testi, de lelki felfrissülést is vágyók a Szentfa kápolnát és környékét. Rendszeresen látogatják a magyar ősműveltség szellemiségének követői, akik a forrás medencéjét, a tűzrakó- és pihenőhelyeket kialakították. A csodálatos természeti környezet, a hely adott. Hogy vigyázunk-e rá, mennyit őrzünk meg belőle, és mi magunk feltöltődünk-e, rajtunk múlik.

/K. Pastinszky Krisztina/
 
 
A Pilis történelmi emlékhelyei

A Pilisben, a Visegrádi-hegységben és a Budai-hegységben lévő erdőterületen fellelt és fellelhető épített történelmi környezet néhány emlékének kezelését a Pilisi Parkerdő Zrt. végzi.

A Pilis a mindenkori Magyarország legtitokzatosabb, máig a legtöbb rejtélyt magában tartó, hordozó földrajzi területe. Sokan kutatják, keresik a mai Buda (Nova Buda) előtti Buda várát, melyet a történetkutatás Buda Vetus, Alt Ofen, Etzilburg, Etele váraként ismert a mongol invázióig, és további eltűnt településeket is. Az ókorba visszanyúlva nemcsak római kori limesek, őrtornyok, hanem a kevésbé feltárt és bizonyított trójai eredetű népek által alapított Sicambria helyének pontosítása is ehhez a tájhoz köthető.

Anonymus, a Névtelen jegyző a Gesta Hungarorum 50. fejezetében Árpád vadászatát leírva említi a Pilis erdőségét, majd kitér arra, hogy onnan Attila városába mentek. Az bizonyos, hogy Pilis Szent István idejében a királyság közepe volt, 1009-ben a pilisi erdőuralom a Visegrád vármegye része. Önálló Pilis vármegye részévé III. Endre királyunk idejében vált.

A kolostorok közül kiemelkednek a pálos rendhez tartozó pilisszentléleki, klastrompusztai pálos kolostorromok.

A pálos rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. Megalapítója egy esztergomi kanonok, Özséb volt, az 1200-as évek elején. Egy alkalommal, imádkozás közben Özsébnek látomása volt, amelynek hatására összegyűjtötte a Pilis remetéit, és templomot építtetett a Szent Kereszt tiszteletére. A pálosokat a Szent Kereszt Remetéinek is nevezik. 1308-ban V. Kelemen pápa az akkor éppen a pápai udvarban tartózkodó Aquinói Szent Tamás hathatós közbenjárására hozzájárulását adta, hogy Szent Ágoston szabályait kövessék, így a többi szerzetesrenddel azonos rangba kerültek. A rend névadója a hivatalos források szerint Remete szent Pál lett, akinek nevéből született a pálosok elnevezés. Tagjai mindig rendkívül tiszta életet éltek, fehér ruhában jártak. A magyar királyok sokszor együttműködtek a pálos rend vezetőivel. A pálos rend mindig nagy tiszteletben tartotta az Istenanyát. Ez különösen annak fényében fontos, hogy I. István magyar királyunk a Magyar Koronát és Magyarországot Szűz Mária oltalmába ajánlotta. A rend egyre több tagot számlált, kezdetben kicsiny kolostoraik száma gyarapodott. Buda körül épült a pilisszentkereszti (1260 körül), a pilisszentlászlói (1290 körül), és a budaszentlőrinci (1300 körül) kolostor. A török hódoltság idején több kolostoruk elpusztult. A XVI. században a rend újra fejlődésnek indult, kolostoraik száma ismét nőtt. A rend tagjai egyéb teendőik mellett lelkipásztorkodást végeztek és tanítottak. 1786. február 7.-én II. József feloszlatta házaikat és szétszóratta a rendtársakat. Napjainkban a rend működik, budapesti kolostoruk a Szent Gellért téren található. 

Dömösön alapított prépostságot és káptalant Könyves Kálmán király testvére, Álmos herceg, aki a palotájának egy részét is a prépostság rendelkezésére bocsátotta. Így született meg a Dömösi altemplom, a dömösi prépostság. Az 1107-ben Szent Margit tiszteletére alapított dömösi prépostság felszentelésén - a Képes Krónika szerint - az öccsével folytonos trónviszályáról híres király, Könyves Kálmán is részt vett. Az építkezést Álmos fia, II. (Vak) Béla király fejezte be 1138-ban. A prépostság a középkor végéig működött. Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el, a 18. században köveit is széthordták.

Dömössel szomszédos település Pilismarót, a Dunakanyar kapujában lévő település, melyet már a római időben is laktak. Fontos stratégiai helye volt Pannóniának, hiszen e helyütt, Pilismarót és Szob között, mint fontos átkelő gázlót említi Krónikájában Kézai Simon. A legenda szerint a hont foglaló magyar lovas csapatok 900-ban itt keltek át a gázlón, s egy várnál megütköztek Szvatopluk szláv fejedelem seregeivel. A leírások szerint a küzdelemben e helyt ölték meg Marót vezért.

Közvetlen Pilismarót után következik Esztergom, Magyarország történelmének egyik kiemelkedő jelentőségű városa. A másik irányba szinte karnyújtásnyira fekszik Visegrád, amely ezeréves államiságunk során mindig kitüntetett volt. Mindig volt olyan hatalmi háttér, amely komoly fejlesztésekkel gyarapította, újította meg ezt a várat. Jelképes állandóság, hogy az államalapításunktól napjainkig az erdőbirtokosság központja (ma Pilisi Parkerdő Zrt.) is Visegrádhoz kötődik.

Az Önök biztonságáért

Tisztelt Látogatóink!
 
A balesetek elkerülése érdekében az alábbi kérésekkel fordulunk Önökhöz:
 
  • A Rám-szakadék turistaútján kizárólag alulról felfelé, azaz Dömös felől Dobogókő irányába haladjanak!
  • Kedvezőtlen időjárási körülmények között ne induljanak el a Rám-szakadékba, mert olyankor veszélyes a szakadékban való haladás!
  • Mindvégig kövessék a kijelölt turistajelzést! A szakadékból ki-, illetve oda bemászni életveszélyes!
  • A kihelyezett létrák és kapaszkodó korlátok az Önök biztonságát szolgálják. Kérjük, hogy rendeltetésüknek megfelelően használják azokat!
  • Csak a terepviszonyoknak megfelelő lábbeliben vállalkozzanak a túraútvonal végigjárására!
© 2013 Pilisi Parkerdő Zrt.
Fel